Nem az edzés az egészség Szent Grálja. Ha csak erre építed a jólléted, csalódások érhetnek, és nem kerülöd el a krónikus betegségeket sem. Olvass tovább, és tudd meg, hogyan juthat el a szívinfarktusig egy fizikailag fitt 40-es férfi.
Viktor hétéves kora óta sportolt. Az általános– és a középiskolában focizott, az egyetemen pedig boxolt. Mivel izgága fiatal volt, mindig azt javasolták neki, hogy sporttal vezesse le a feszültségét. Az edzés az élete középpontjává vált, és nem hagyott volna ki egy alkalmat sem a testmozgásra. Az volt a fejében, hogyha sportol, akkor nagy baj nem történhet vele.
Nem volt könnyű gyerekkora, édesanyja egyedül nevelte fel, a tanulás is nehezen ment neki. Sok dologról kellett lemondania, ezért gyakran volt a kamasz gyerektársai célkeresztjében.
A sportolás segített neki erős, izmos, jókiállású férfivá válnia, de belül folyamatosan őrlődött. Mivel büszke volt, befelé fordult, és senkinek sem mutatta meg a belső világát. Senkit sem engedett közel magához, nem beszélt a problémáiról. Egyedül vívta meg a mindennapos harcait.
Edzés után az intenzív osztályon
Viktor mindig is azt gondolta, hogy a rendszeres edzés és az erős test a kulcsa az egészségének. 40 évesen azonban történt valami, ami teljesen megingatta ebben a hitében.
Nagyon hajszolt életet élt. Egy kereskedelmi cég képviselőjeként folyton úton volt. Egyik megbeszélésről esett a másikra, közben folyamatosan azon kattogott, hogy elérje a kitűzött havi célokat. Annyi lazítást engedett meg magának, hogy hetente két alkalommal esténként lejárt focizni egy közeli klubba. Jól érezte magát ilyenkor, mert akkor legalább nem kellett gondolkodnia.
Egyik edzésen egyik pillanatról a másikra rosszul érezte magát. A mellkasában erős fájdalmat érzett, a bal karja pedig lezsibbadt. A következő emlékképe az volt, hogy egy mentőautóba tolják.
A kórházban kiderült, hogy egy kisebb infarktust kapott. Viktor értetlenül hallgatta a diagnózist. Egyre csak azt hajtogatta, hogy ő rendszeresen edz, odafigyel az étkezésére, akkor meg hogy történhetett meg ez vele.
Heteket töltött kórházban és szanatóriumban. Senki sem látogatta, mivel édesanyja már nem élt, a házassága rég véget ért, gyereke nem született. Volt ideje gondolkodni az életén.
Uram! Az edzés nem oldja meg a lelki problémáit!
Viktornak szerencséje volt a szerencsétlenségben. A szanatóriumban kiírtak neki heti három alkalmat egy pszichológussal, akivel szép lassan feldolgozta a belső vívódásait. Rájött, hogy az edzéssel csak a szőnyeg alá söpörte a problémáit.
„Uram! Az edzés nem oldja meg a lelki problémáit!”
A pszichológus szavai olyanok voltak, mintha kést szúrnának a szívébe. Sohasem akart tudomást venni a stresszes életéről, a kudarcairól és a veszteségeiről. Az infarktus azonban teljesen más megvilágításba helyezte az egész életét.
A több hetes beszélgetések rávilágították, hogy az erős fizikum és a jó kiállás mit sem érnek egy stabil és kiegyensúlyozott elme nélkül. A stressz, a szorongás és a depresszió megtette a hatását.
Viktor sosem gondolta volna, hogy a stressz fogja kiütni a nyeregből.
Ő, aki korábban elutasított minden lelki kitárulkozást, a pszichológussal való beszélgetések során érezte, hogy egyre jobban felszabadul. Rájött, hogy korábban semmit sem foglalkozott a mentális egészségével, cikinek tartotta az önfejlesztést és a stresszoldást.
Villámcsapásként tudatosul benne, hogy a lelkén lévő sebeket nem gyógyítja be semmilyen edzés sem. Félretette hát a büszkeségét, és a rehabilitáció után úgy döntött, szembe néz a démonjaival és leszámol velük.
Azóta az edzés mellett odafigyel az étkezésére, eljár önfejlesztő tréningekre, keresett egy nyugisabb munkát, és figyel a mentális egészségére.
A stressz a szívinfarktus és az agyvérzés egyik legfőbb rizikófaktora
Korunk egyik rákfenéje az állandó rohanás és a stressz. Nem hagyunk időt a testi és lelki regenerálódásra, ezért szervezetünk folyamatos riadókészültségben van.
Ilyenkor több negatív élettani változás is történik bennünk. Egyfelől a magas kortizolszint miatt állandó feszültségben vagyunk – még este is -, ezért nem tudjuk kipihenni magunkat.
Másfelől a tartós készenléti állapot miatt megnőhet a vérnyomás, és az érszűkületek kialakulásának a kockázata.
Valójában a stressz az egyik legnagyobb kiváltó oka a szívinfarktusnak és az agyvérzésnek a férfiak körében. A stressz, mint rizikófaktor megelőzi a cukorbetegséget, az elhízást vagy a dohányzást.
A statisztikák szerint a szívinfarktusok mögött 20-30 %-ban a stressz áll, de olyan adatok is ismeretesek, miszerint 46 %-ban a munkahelyi stressz váltja ki az infarktusokat.
Megfigyelték, hogy azok, akik az átlagosnál nehezebben dolgozzák fel a stresszt, hajlamosabbak a nyaki tájékon lévő erek meszesedésére. Ez idővel teljes érelzáródáshoz vezethet. Az érelmeszesedés pedig előrevetíti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását.
Sajnos ez a folyamat már gyerekkorban elkezdődhet, de első tüneteit csak jóval később észlelik az érintettek. A tünetek pedig csapásként érik az embert szívinfarktus vagy stroke formájában.
Hogy mit tehetsz ellene?
Járj rendszeres szűrővizsgálatra, mivel az érelmeszesedés labor útján kimutatható.
Továbbá folytasd az edzéseket, keresd mindig a lehetőséget a mozgásra. A sport azonban önmagában nem elegendő. Figyelj a bevitt ételek mennyiségére és minőségére, mert az elhízás ronthat a kialakult helyzeten.
Végül, de nem utolsó sorban szánj elegendő időt a pihenésre, az alvásra és a mentális feltöltődésre.
